Feltörekvő kaposvári edző!

2019.08.08

Fodor Dénes
Fodor Dénes


Kaposváron születtem, itt kezdtem el kosárlabdázni már nagyon fiatalon, 7-8 éves koromban. Ezután végig jártam a korosztályos csapatokat, és éppen még Szikóval együtt is edzhettem a felnőtteknél. Továbbtanulás és munka miatt Zalaegerszegre és Budapestre költöztem, ahol a kosárlabdát is folytattam NB1-B, majd NB II. szinten, ahol mostanáig is játszom. Az edzősködés gondolata komolyabban nem fogalmazódott meg bennem, pedig kiskorom óta a Football Manager rabolta az időmet, már akkor is szerettem csapatot irányítani, taktikát összerakni stb. Tavalyi szezonban kezdtem el U11 és U14 edzéseket látogatni, amely teljes mértékben beszippantott. Olyannyira igaz ez, hogy februárban már be is adtam a jelentkezésem Pécsre, hogy a legmagasabb szintű képzést is elvégezzem, ahova fel is vettek. Magával ragadott a gyerekekkel való foglalkozás, az, hogy átadhatom a megszerzett tapasztalatokat, és ehhez nagyon jó visszacsatolás, hogy mennyire figyelnek is rám a srácok. Idei szezontól van szerencsém két csapatnál is másodedzői feladatokat betölteni, amely aki ismer tudja, hogy valójában talán inkább másfeledik. Mindig van ötletem, javaslatom, véleményem, amit még is osztok az aktuális vezetőedzővel, és így nagyon jó együtt dolgozni a kollégákkal. Az U14 A csapatát Karsai Gáborral irányítjuk majd, az U16 csapatánál pedig Szőke Balázs mellett lesz lehetőségem a fejlődésre. Nagyon örülök ennek a lehetőségnek, hogy a következő években elméleti és gyakorlati szinten is a lehető legtöbbet fogok tudni fejlődni, amelynek a gyerekek fogják a legtöbb hasznát látni. Rövid távú céljaim tehát már vannak edzőként, hosszú távon azonban még nem látom merre vezethet az utam, de ez talán így is van jól. Mindig az aktuális csapattal szeretném a legtöbb fejlődést elérni, hogy jó sportolókat és embereket nevelhessek.
 Legnagyobb kosárlabdás élményem a Kaposvári Kosárlabda Klub bajnoki címei, amikor még nagyon fiatal voltam, de óriási motivációt adott a sportoláshoz. Játékosként rengeteg van, nem tudnék egyet sem kiemelni.